Álmaink teste

Az elmúlt fél évszázadban számottevő változások történtek testünk alakjában és méretében. Az emberek magasabbak és kerekebbek lettek, tunyaságuknak és a gyorséttermi kosztnak köszönhetően. Mindez nem meglepő, van azonban néhány nem várt változás is. Testünk egész felépítése változóban van, és nem a legjobb irányba. Manapság a jó nő és a vonzó férfi inkább a tegnap szexszimbóluma,l mint napjaink szép embereié. Bárki megmondhatja, hogy korunk fiataljai magasabbak, mint az előző korosztályok. Az iparosodott országokban ez a változás néhány évtized alatt zajlott le. Ma a hollandok átlagmagassága a legnagyobb, és a növekedés különösen a második világháborút követően gyorsul fel. 1965-ben az átlagos holland férfi 178, 1977-ben már 184 magas volt. Ugyanezen idő alatt a holland nők átlagmagassága 166 cm-ről 171 cm-re nőtt. Az alacsonyabb európaiak, a déliek is nőttek, a spanyolok 1960 és 1990 között évtizedenként 2,4 cm-rel, a kelet-európaiak és a japánok pedig évtizedenként 3 cm-rel. Érdekes, hogy a nők növekedése lassabb volt, így tovább emelkedett a két nem közti magasságkülönbség.

Mi állhat-e trend mögött?

Gondolhatnánk, hogy mindennek az alapjai a bőségesebb, megfelelőbb táplálkozás. A válasz nem ilyen egyszerű. Kiderült ugyanis, hogy minden attól függ, milyen gyorsan növekszünk életünk első két évében. Ez az az időszak, amikor növekedésünk a leggyorsabb, különösen a lábszár csontjaié, melyek végül is alapvetően meghatározzák magasságunkat. Persze a javuló minőségű táplálkozás is nagyban hozzájárul. Ezt mutatja a japánok példája. A második világháborút követően Japánban gyors társadalmi-gazdasági változások történtek. Egy átlagos japán fiú 1980-ban 5 centivel volt magasabb, mint 1948-ban, a japán lányok pedig ugyanezen idő alatt 4 cm-rel nőttek. Az egészségügyi ellátás ugyancsak kulcstényező, a modern antibiotikumok, a fertőző betegségek elleni vakcinák. És ez még mindig nem a válasz teljes része. Térjünk vissza a hollandokhoz. Ha feltételezzük, hogy elérték teljes genetikai potenciáljukat, ez több nemzedéket vett igénybe, de ha a körülmények annyival változtak a háború után, miért nem zajlott le a változás egyetlen generáció alatt? Egyrészt azért nem, mert a túlzottan gyors növekedés az élet későbbi szakaszaiban hajlamosabbá tesz a betegségekre, másrészt a magasságunk attól is függ, milyen magasak a szüleink, sőt a nagyszüleink.

A környezet maga is kihat a magasságunkra, de még a súlyunkra is. Súlynövekedésünk részben magyarázható azzal, hogy az elmúlt ötven évben magasabbak lettünk. Közismert a testtömegindex fogalma, amit úgy kapunk meg, hogy a kilogrammban vett súlyunkat elosztjuk a méretben vett magasságunk négyzetével. Normálisnak a 18,5 és 24,9 közti érték tekinthető, 25 és 29,9 között elhízottnak, 30 fölött pedig kövérnek számítunk.

A kövérség Nyugaton már-már járványos méreteket öltött, különösen az Egyesült Államokban, ahol a testtömegindex alapján 1960 és 1980 között a férfiakat 13, a nőket 17 százalékban érintette. 1991-re számottevő arányban nőtt a kövérek száma, napjainkban az amerikai férfiak 28, a nők 34 százaléka túlsúlyos. A nyugati világ több más országa is hasonló gondokkal küzd. Az Egyesül Királyságban a nők 38, a férfiak 44 százaléka túlsúlyos vagy kövér. A testtömegindex azonban csak a bajok egyik oldalát mutatja: ha a kövérség egyéb mércéit tekintjük, még rosszabb a helyzet. Lássuk pl. azt, hogyan oszlik meg a zsír a testen. Azoknál, akiknél a zsír a derék- és hastájon rakódik le a legnagyobb mértékben, sokkal nagyobb a 2. típusú diabétesz kifejlődésének esélye és a koleszterinszint. A kutatók nem tudják biztosan, miért éppen e zsírlerakódási tájék a legveszélyesebb, de valószínű, hogy onnan kerül a legnagyobb mértékben a zsír a véráramba, és belső szerveikben is hasonlóan magas a zsírtartalom. Érdekes azt is megnézni, hogyan változott a derékbőség az idők során. Amerikában 1961 és 2000 között a férfiak derékbősége 9,9, a nőké 23,2 cm-rel nőtt. Ha a derékbőséget vesszük alapul, az amerikai férfiak 40, a nők 60 százaléka tekinthető kövérnek Az is kiderült a vizsgálatokból, hogy a zsírtömeg testünkben az izmok rovására gyarapodik.

Aggasztó trend figyelhető meg a gyerekeknél is. Náluk is jellemző a zsír gyarapodása az izmok helyett, még akkor is, ha érdemben nem nő a súlyuk. Nőtt az elmúlt évtizedekben a brit gyerekek derékbősége is. Különösen feltűnő ez a lányoknál, akiknél napjainkban divatnak számít a csipő nadrág és a top, vagyis közszemlére teszik a hasukat. A zsírosodás oka nem elsősorban abban keresendő, hogy többet eszünk, hanem abban, hogy romlik az elfogyasztott táplálék minősége: sok bennük a zsír és a cukor, kevés a tápanyag. Ezzel egyidejűleg egyre kevesebben és kevesebbet mozognak.

Néhány kutató még arra is vette a fáradtságot, hogy kielemezte a Playboy középoldalán látható hölgyek testarányait 1953-tól 200-ig. Azt tapasztalták, hogy az idő múltával csökkent a mellbőség és a csípőbőség, viszont nőtt a derékbőség.

A testtömegindexük is alacsonyabb lett, s mindez arra utal, hogy az „ideális” nő és a valóságos nő közötti szakadék egyre mélyül. Egy nőknek szóló magazin férfimodelljeinél azt tapasztalták, hogy a férfiak vékonyabbak, ugyanakkor izmosabbak, mint korábban. Mindez összefüggésben áll a férfi és a nő megváltozott társadalmi szerepkörével a nyugati világban.

A férfi már nem az egyedüli családfenntartó, és férfiasságát egyre inkább izmos testével igyekszik kihangsúlyozni.

Forrás:

Természet Világa

136 évf. 2. szám