A NATURA reformélelmiszerek előállításának és tárolásának problémáiról.

Egy történettel kezdeném, amelynek tanulsága minden olyan emberre, esetre egyaránt érvényes, amikor a problémák forrását kell határozottan megnevezni, rámutatni.

Indiában történt.Egy keresztény misszionárius és egy bennszülött közötti eszmecsere: tehát ön nem fogyaszt semmiféle élőlényt, amiben ÖN SZERINT egy előző  ember lelke lakhat esetleg ? Válasz: NEM !! De vizet iszik, ugye ?
Akkor kérem, hogy nézzen bele ebbe a mikroszkópba ! A mikroszkóp tárgylemezére egy csepp vizet tett, amiben nyüzsögtek a pálcika alaku baktériumok, egyéb "élőlények". Az érvelés hatott. Néhány másodperces gondolkozás után a bennszülött ÖSSZETÖRTE A MIKROSZKÓPOT. 

 Az elmúlt, immár 18  esztendő termékgyártói és forgalmazói tapasztalata,az eltelt "reformos" élet, a maga 66 esztendejével, a malomiparban tanult és gyakorolt ismeretek alapján nagy biztonsággal leírható, vállalható tényezőket kell elmondani.Elképzelhető, hogy amikor a gyártással, vagy a forgalmazással kapcsolatosan megélt, tapasztalt bajokat,azok igazi okával együtt elmodom, az olvasó/vásárló összetöri a mikroszkópot.a gyártót hibáztatja mindenért.

Pedig attól még a valódi NATURA élelmiszerekkel kapcsolatos ügyek továbbra is létezni fognak.

Az  élelmiszerek  utazása, raktározása és a feldolgozó üzemben történő tárolása egyaránt hordoz olyan, a későbbiekben észlelhető veszélyforrásokat,jelenségeket, melyeket a hasonló területen nem mozgó, ismeretekkel nem rendelkező vásárló nem ért, amely dolgokról néha túlzottan illuzórikus, vagy radikális véleményeket fogalmaz.  

A hozzánk visszaérkező, vagy az egyéb úton velünk tudatott termékreklamációkkal   kapcsolatos némely vásárlói  magatartásról  jobb nem sokáig beszélni, hiszen részben a fent említettek,- tehát az élelmiszeripari termelési és forgalmazási ismeretek -   hiánya miatt sok keserűséget és igaztalan megállapításokat, sőt vádakat kell a termékfeldolgozó  vállalkozóknak lenyelni.

Kezdeném a jellegzetesen nyári gondokkal. Az idei nyarat (2oo7) egy rendhagyó tél előzte meg, amikoris a szükségesnél jóval enyhébb időjárás következtében az áttelelő kártevők vidáman és jó kondicióban érték meg a tavaszt. Ebből természetesen következik, hogy a mezőgazdasági termények nagy része többrendbeli - sokkal később - kikelő férget, bogarat, tartalmazott. Ezeket erős gázosítással - például ciánozással, vagy ehhez hasonló hatásu egyéb mérgekkel, például vegyszeres áztatással - lehetne semlegesíteni.

A férgesedés a termelőnél még ritkán jeletkezik,azonban a  forgalmazónak, vagy a továbbfeldolgozó üzemeknek már szembesülni kell a kellemetlen jelenségek széles skálájával. A kis fekete zsizsikkel, a molykukacokkal, vagy a belőlük kikelt molyokkal, az avasodással, vagy az ízbeli elváltozásokkal. Szóval van olykor elég probléma, ami szinte mindig a feldolgozó, vagy forgalmazó üzemeknél jelentkezik, noha sohasem , vagy csak a legritkább esetben okozói ezeknek.

Először az áttelelő károsítókról, amelyek rendszerint már a virágzáskor belekerülnek a növényekbe.Ezt a problémát gázosítással lehetne a termelőknél, vagy a hosszan tároló cégeknél  elvégezni. Ez - nálunk legalábbis - elmarad.A molyirtásnak egy egyszerű, de a termékbe nem hatoló módját alkalmazzuk: a bioferomon csapdát, ami a molyok petézését akadályozza meg.Ezenkívül még - ha lehet - megpróbáljuk a beszállítóval rendezni a problémát. Ez utóbbi csekély sikerrel működik, mert a felelősséget ritkán ismerik el az importőrök, vagy a termelők. Ekkor a selejtet alacsony áron lehet  eladni a takarmánykeverő üzemeknek, vagy állattartóknak. 

A kicsomagolt és a boltokba elküldött élelmiszerekben,- hiába a védekezés, ami a már benne lévő petéket nem öli meg  - mégiscsak, elsősorban a rendkívüli meleg hatására kikelnek az addig rejtve ott élő peték. A gabonafélékben mindig is jelen voltak (lesznek) idegen élőlények, melyeket onnan kiirtani sohasem lehet. Az elleplezés - tehát a méreggel történő kezelés - sokat javítana a kereskedelem által ésszerűtlenül  hosszúra diktált minőségmegőrzési határidőkön.Ezt meghagyjuk a kommerciális feldolgozóknak. Mi inkább vállaljuk a kártérítéseket a boltosokon keresztül, vagy egyéb módon.  

 Egyéb károsodás: Egy megtörtént - és a fogyasztóvédők által nekünk felrótt büntetéssel zárult  eset - kapcsán. A boltos a pörkölt olajos magvak egy részét Júliusban  a kirakatban tartotta, ahol a fény és a forróság hatására jóval idő előtt megavasodott.  Ilyenre ki tudna felkészülni ? Ilyen alapvető ismerethiányt  milyen módon lehetne kipótolni ?

 Más: gyerekkoromban (a múlt század ötvenes éveiben ) anyám a boltban vásárolt finomlisztet mindig átszitálta, mielőtt bármit is csinált vona belőle. Ma a háztartásokban elvétve lehetne szitát találni. A vásárlók elvárják, hogy a lisztek, a gabonaféleségek, a magvak moly és egyéb idegen anyagtól mentesek legyenek, pedig ezt alígha lehet tökéletesen kivitelezni, még a fenti módszerekkel sem. Ezért a gyártót / forgalmazót szidni gyermeteg és tudatlan magatartásra vall. Hiszen a bolt előtt még több helyen is megfordul esetenként az őrlemény, ami mindig is jó lehetőség a mindenhol jelenlévő molyoknak, illetve az egyéb szennyeződési lehetőségeknek.

Aki azt gondolja, hogy a malomipar , és a malmi termékek forgalmazása könnyű terep, az egyszer beszélgessen el egy molnárral az évente kötelező teljes gázosításssal történő épületfertőtlenítésről, és annak sajnálatosan rövid ideig tartó hatásáról.

 Egy különös hasonlat. Az élelmiszeriparban állandóan jelenlévő gondot a  kórházakban  általában egy- egy kórházra specializálódott baktériumtörzs  garantált ottlakásához tudnám hasonlítani.  A gyógyintézmények reménytelen küzdelmét a "saját" házi baktériumaikkal. Úgy gondolom a hasonlat érthető.

A kártevőkkel vívott csata az egyre rezisztensebbé váló férgek miatt csak rosszabodhat a jövőben, erre jobb felkészülni, vagy legalábbis tudomásul venni. A forgalmazók - mint a termelő szféra végső állomásai - mindig is a legrosszabb  pozicióban és erős versenyhátrányban lesznek. Ezért helytelen, sőt megkockáztatom a jelzőt, tisztességtelen dolog mindenért őket hibáztatni.

A mezőgazdasági termékek jelentős része a nyár végére már eléggé "öreg" lesz. Az új termés forgalmazása kb ekkortájt indul be, ezért könnyű megérteni, hogy az elöregedés magával hozza a hibákat, (avasodás, férgek, tárolási gondok...), tehát a minőségmegőrzési ügyek - és a kritikus hangok - ilyenkor felerősödnek, de szerencsére a télig kb lassan lecsengenek. Az előző évi termések szépen lassan elfogynak.

Megemlítenék egy  problémát, a penészedést,(nem tévesztendő össze a fuzáriummal)  amit eddig a köles és a hajdina esetében tapasztaltunk.A jelenség lassú lefolyása miatt  csak a kereskedelem kerülőútjain keresztül észleltük ezt a gondot. Tehát a történet dióhéjban: A magvakat hántolással fosztják meg a pelyvarétegtől. Ezután zsákolják, tárolják és mehet  a  csomagoló üzemekbe. A hántolás kismértékü hőfejlődéssel jár . Ha  a magvak közötti térben, a malom gyenge szellőzése, vagy egyéb okokból - például esős időjárás - elkezdődhet a párásodás,  úgy ez a probléma a hosszabb eladási/otthoni tárolási idő  esetén később jelentkezik. Szerencsére ez eddig nagyon kevés esetben fordult elő és akkor is a nyár végére, mivelhogy  az előző évi termés hántolása elég régen történt.A BOPP tasakok amikben a termékeket csomagoljuk, jól záródnak.A pára szempontjából ez kedvezőtlen. Általános érvényü tanács ezen magvaknál, hogy a vásárlás után vagy hamarosan fogyasszuk el, vagy ha hosszabb időre előre történik a "spájzolás", célszerü kibontani a csomagokat, alaposan megmosni és teljesen ki kell szárítani. Ez történhet napon, sütőben, mikrosütőben... stb.Tárolni ezután száraz, sötét helyen kell.

A legegyszerűbb védekezési módszer,  ami elsősorban a zsizsik, vagy a moly ellen hatásos, a mélyhűtés. Tehát a  vásárlás után lehetőleg hamarosan mélyhűtőbe helyezni az árut. Elegendő egyetlen éjszaka. ezután már a normál hőmérsékletü hűtőtér is megfelel, vagy enyhébb nyarakon a sötét, hűvös  éléskamra.Legjobb azonban, ha a gabona, vagy ebből készült  élelmiszereket müzli, gabonapehely... stb  (legalábbis nyáron)  rövidesen elfogyasztják.

A kárrendezés törvény által előírt módja. A problémás terméket vissza kell vinni a vásárlás helyére, ahol a kártérítés módját a vevő határozza meg. Vagy a vételár visszatérítése, vagy az értéknek megfelelő egyéb termék, mint ellenérték a kártalanítás. A kiskereskedő visszaadja a nagykereskedőnek, aki viszont a forgalmazónak, az pedig a termelőnek és a kör bezárult. 

Ez persze nem zárja ki az otthoni korrekt magatartást.  Tudomásul kell venni, hogy általában a nyár embert és élelmiszert egyaránt megpróbáló hatásokat hoz és, ha a most már tényként elkönyvelt  globális felmelegedés ilyen ütemben folytatódik, ( HVG 2oo7 szeptember o1 Klímakonfliktusok címü betétfejezetben az ÉGHAJLATVÁLTOZÁSOK A KÁRPÁT MEDENCÉBEN címü cikk, stb ) nem tudom lesz-e olyan termelő, aki a kereskedelem  által megkövetelt, irreálisan hosszúra nyujtott minőségmegőrzési határidőket produkálni meri. Alapvetően nem vagyok multiellenes, de amit a kereskedelemben ez a típusu árusítási forma behozott, az meghaladja a józan határidőket, a természetes minőségmegőrzési állapotokat.A gabonaipar nem fog tudni - már most sem nagyon tud - lépést tartani ezzel a természetellenes magatartással.

 Összegezve: csupán annyit kérek minden kedves vásárlótól, hogy a ténylegesen problémás eseteket a fenti módon rendezze, az általában elvárható, tisztességes, partnerszemléletü magatartást viszont gyakorolja annak az ókori alapelvnek alkalmazásával, melyet olvashat Máté 7,12 versében: " Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük."  Köszönöm.  Dénes Ottó