A hit hat

„A hívő emberek tovább élnek, ritkábban betegszenek meg, és gyorsabban gyógyulnak, mint mások” - hangzott el a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézete, valamint az IHS Alapítvány által Hit és egészség címmel a közelmúltban ötszáz orvos részvételével, Magyarországon eddig előzmények nélküli témában megrendezett tudományos konferencián.

A fórumon megtartott előadásokat a bizonyítékokon alapuló orvoslás jegyében a témától szokatlan, ám a tudományban megkövetelt szigorú objektivitás, racionális gondolatmenet, az eredmények tényszerű elemzése és következetes megállapítások jellemezték. A konferencia – tudományos alázattal megfogalmazott – végkövetkeztetése ennek folytán a tudományhoz hű kritikusok számára is figyelemre méltó mondanivalót tartogatott, miszerint éppen a hitnek a gyógyításból történt kiszorításával vádolt tudomány látszik igazolni a hit létjogosultságát.

A rendezvény meghívott szakelőadója, Dr. Harold G. Koenig, az Észak-Karolina állambeli Duke University Medical Center belgyógyász-pszichiáter társprofesszora a hit és az orvoslás viszonyának történelmi áttekintését követően beszámolt saját kutatási eredményeiről. Ezek szerint a hitüket gyakorló emberek általában jobb körérzettel, jobb mentális egészséggel rendelkeznek, jobb fizikális egészségnek örvendenek, tovább élnek, kevésbé szorulnak egészségügyi ellátásra, és azt kevésbé is veszik igénybe, mint mások. A hit szerepe bizonyítást nyert többek között az immunrendszer erősítésében, rákos betegek ritkább halálozásában, valamint a kockázati tényezők – dohányzás, elhízás, mozgásszegény életmód – kiküszöbölése révén a hazánkban is hatalmas népegészségügyi jelentőséggel bíró szív- és érrendszeri betegségek ritkább előfordulásában. Eredményeink birtokában a professzor bizonyítottnak tekinti a Példabeszédek könyve 9. részének 11. versszakát: „Mert én általam /t.i. Az Istenbe vetett hit által/ sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit."

Koenig professzor különbséget tesz belső hitélet és szervezett vallásos tevékenységek között, és például előbbi egyértelmű pozitív szerepét bizonyította idős betegek depresszióból való kigyógyulásában. Figyelmeztetett azonban arra a tényre, hogy olykor bizonyos vallásgyakorlatok hátráltathatják a gyógyulást, például az orvosi ellátás igénybevételének halogatása, elutasítása, helyettesítése, a tények tagadása révén. Ennek kapcsán utalt a hit tárgyának meghatározó szerepére is, melynek próbája a beteg számára nyújtott segítség, vigasz hathatóssága. Koenig professzor végezetül az ismertetett kutatási eredményeknek a klinikai gyakorlatban történő körültekintő, józan, de bátor alkalmazását szorgalmazta.

Dr. Kopp Mária, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének professzor asszonya az 1988 és 2002 között Magyarországon vallásosság és lelki egészség témakörben végzett Hungarostudy felmérések eredményeit ismertette.

A felmérések során vizsgálták az egyéni hitélet fontosságának megítélését, valamint a hit és egyes egészségkárosító magatartásformák, valamint a problémamegoldó képesség összefüggéseit.

A felmérés szerint a hitüket rendszeresen gyakorlók kevesebben dohányoznak, kevesebben fogyasztanak tömény alkoholt, kevésbé hajlamosak depresszióra, kevésbé ellenségesek, és nehéz élethelyzetekben ritkábban keresnek evés-ivásban, nyugtatók szedésében vigaszt. Lényegében ugyanez mondható el azokról is, akiknek hite minden cselekedetüket befolyásolja. Míg a dohányzás és a tömény alkohol fogyasztása az egyáltalán nem hívők körében mutatkozott a legelterjedtebbnek, érdekes módon a munkaképesség-csökkenés, a depresszióra való hajlam, az ellenségesség, valamint a nehéz helyzetekkel nyugtatók szedése révén történő birkózási kísérlet a „maguk módján” hívőkre volt leginkább jellemző, kiknek aránya vizsgált időszak folyamán jelentős növekedést mutatott.

A hit szerepének népegészségügyi vonatkozásait, a betegségmegelőzésben, a műtét utáni felépülésben, a betegségekkel való megküzdésben, a kezelés eredményének javításában játszott szerepét boncolgatta a téma legfrissebb nemzetközi tudományos irodalmát elemző előadásában Dr. Ferencz Péter. Ezek szerint 7-14 évvel élnek tovább, egészségesebb életmódot folytatnak, és négyszer ritkábban követnek el öngyilkosságot a rendszeresen gyülekezetbe járók a gyülekezetbe nem járóknál. A hívők között lényegesen alacsonyabb a magas vérnyomás kockázata, a dohányzás, az alkoholizmus, a depresszió, valamint olyan pszichoszociális jelenségek, mint a kábítószerezés, az otthoni erőszak, illetve a gyermekbántalmazás előfordulási gyakorisága. A csipőtáji törések utáni felépülés gyorsasága, valamint a szívműtétet követő túlélési esély összefüggést mutatott a beteg hitben való elkötelezettségével.

Nagy érdeklődést váltott ki a konferencián a zsidó-keresztény Istenhez való közbenjáró imádságnak a kezelés eredményére kifejtett hatását vizsgáló két tanulmány ismertetése. Az egyik esetben egy szöuli meddőségi klinika lombikbébiprogramjának egyes résztvevőiért észak-amerikai és ausztrál imacsoportok jártak közben, és a kontrollcsoporthoz képest kétszeres fogalmazási gyakoriságot figyeltek meg. A másik esetben kardiológiai intenzív osztályon fekvő betegek egy részéért folytattak közbenjárást, és azt találták, hogy a kontrollcsoportban lévők gyakrabban szorultak gyógyszerekre és gépi lélegeztetésre.

A konferencia során zöld utat kapott az egészségügyben megforduló emberek testi-lelki szükségletein túl a szellemi „kórelőzmény” feltárásának és a páciensek ilyen jellegű problémáinak orvoslása is. Felmerült az igény a hazai orvosegyetemi oktatás során oly nagy hangsúlyt kapott holisztikus /betegségek helyett testtel-lélekkel rendelkező beteg egyéneket célzó/ megközelítés spirituális kiegészítésére, ami a közeljövőben akár a hazai orvosképzés tantervének ilyen irányú bővítését is jelentheti.

A rendezvény iránti nagy érdeklődést minden résztvevő örvendetesnek ítélte, jóllehet az orvostársadalom képviselőinek álláspontja, vérmérséklete és hitbéli meggyőződése távolról sem egységes. Függetlenül attól, hogy a hit közvetlenül hat-e, vagy az egészséget meghatározó magatartásformákra gyakorolt hatása, illetve szociális támogatást nyújtó szerepe révén, a hit és az egészségi állapot közötti szoros összefüggés mindenképpen bizonyítást nyert – így vitathatatlan népegészségügyi jelentősége révén a hit a pszichoszociális tényezőkhöz hasonlóan az érdeklődés középpontjába került.

Mert a hit hat.

HETEK 2oo3 MÁRCIUS o5.